Türoszi bíbor

EZ A NAGY PRESZTÍZSÜ PIGMENT EGY RAGADOZÓ CSIGÁBÓL SZÁRMAZIK.

A türoszi bíbort az ókori föníciai Tyros/Türosz (a mai Libanonban Tir) városában őshonos tüskés bíborcsiga (Bolinus brandaris) testéből von ták ki. A görög eredetű Fönícia név jelentése „bíbor ország”. A türoszi bíbor története legalább 3500 éves, és a görög mondák szerint Héraklész fedezte fel, aki látván a kutyája bíborszínűre festett nyelvét, felismerte, hogy a szín forrása az a csiga, amelyet a kutyája rágcsált.

Egy csigából egyetlen csepp színezéket lehetett kinyerni. Tíz grammhoz közel százezer csigát kellett feláldozni. A színezék termelésének csúcsán a Római Birodalomban a rothadó csigák millióinak bűze miatt a gyártást a város peremére száműzték. Az utánuk maradó csigaházak hulladékhegyei azóta is megtalálhatóak a Földközi-tenger keleti partjának fövenyében.

A türoszi bíbor kizárólag a társadalom magas rangú tagjai számára volt fenntartva. A Római Birodalomban olyan szigorú tiltó rendelkezéseket vezette k be, amelyek csak a császárnak engedélyezték a császárbíbor néven is ismert "valódi bíbor" viselését. Súlyos büntetés járt azoknak, akik engedély nélkül viseltek bíbor ruhát: birtokukkal, rangjukkal, de akár életükkel is fizethettek érte.

Úgy vélik, hogy a tálit (a zsidó imasál) színezésére használt tekheletkék festőanyag hasonló puhatestűből származott, és hasonló eljárással készült. A receptnek azonban Jeruzsálem elestével i. sz. 70-ben nyoma veszett.

A türoszi bíbor előállításának módja is elveszett a nyugati civilizációk számára Konstantinápoly 1204-es elfoglalásakor a negyedik keresztes hadjárat során. A titok egészen 1998-ig rejtve maradt.